A nyárnak vége. Sajnos. Megint suli. Hurrá.. Nos igazából várni szoktam az iskola kezdést a barátok miatt..De most egyáltalán nem vártam. Mivel most sulit kell váltanom.. de nem csak sulit.. még otthont is.. A Szüleim munkája miatt meg mert apa angol igazából... Hát igen így a nyár utolsó 3 hetében a költözéssel leszek elfoglalva.. Hogy ez mekkora örömöt okoz nekem... jaa várjunk még sem! Nem kisebb hisztit vágtam le a szüleimnek amikor megtudtam ,hogy szeptemberben teljesen egy új életem lesz. Azért is nehezemre esik itt hagyni Magyarországot -ot mert már teljesen tökéletes volt itt minden.. Meg volt mindenem.. barátok,a tánccsoport, a suliban is elég jól éreztem magamat, és ami a legfontosabb hogy végre az enyém volt az a fiú akibe már kb. 13 éves korom óta szerelmes voltam. De meg nem is arról van szó hogy egy várossal odébb költözünk áá nem dehogy is.. nekünk Angliába kell menni hogy még véletlenül se láthassam a barátaimat akiket annyira imádok! Igen és a 17. szülinapomat is eléggé elrontották anyumék amikor bejelentették hogy:- Kislányom , szeptembertől Londonban fogunk lakni! Nagyon nem tetszett ez a bejelentés.. de most akármit mondhatok akkor is elfogunk költözni. Egyedül meg nem maradhatok itt..
Már el is kezdtünk csomagolni. A bútorokat, ruhákat.. mindent amit csak be lehetett gyömöszölni egy kartondobozba vagy egy bőröndbe. Még a cuki kutyusomat is amit szülinapomra kaptam. Na jó őt azért nem csomagolom be.. Mindent bepakoltunk egy csomagszállító kamionba. Vagy kettőbe , nem tudom mert nagyon sok cuccunk van. Főleg nekem. Na igen mindent bepakoltunk kivéve a házunkat. A ház az marad természetesen. Apa azt mondta hogy egy sokkal jobb és nagyobb házunk lesz. Nem mint ha ez a ház nem lenne elég nagy és jó.. Szóval minden meg volt már.. a szüleim is mindent elintéztek ami a költözéshez kell. A nevemet is "át angolosították" . Mondjuk elég angolos volt így is a nevem apukám miatt. Szóval a Higgins Alízból Alice Higgins lett.
Már csak a búcsúzás maradt.
Úgy volt hogy 4 órára ide jönnek a barátaim hogy eltudjak tőlük köszönni. És így is történt. Pár perces késéssel megjelent nálunk szinte az egész osztályom. De aki fontos volt az Lili és Sziszi a két legjobb barátnőm, meg Balázs és ő is a legjobb barátaim közé tartozott. És ne felejtsük ki Denit. Ő az én első igazi szerelmem.. Már könnyes is lett a szemem amikor arra gondoltam hogy itt kell hagynom mindent.. Odajött hozzám mindenki.. Adott egy puszit vagy ölelést és a szokásos sablon dumákat mondták hogy: "Sok sikert Angliába.." "Majd ír le mindent fészen " .. meg blablabla.. Aztán el is mentek hamar .. Kivéve Lili, Sziszi, Balázs és Deni.
-Na akkor én is elköszönnék..- lépett elém Lili és mindketten sírva fakadtunk. Majd szorosan megöleltük egymást. Sziszi is csatlakozott hozzánk.
-Annyira szeretlek titeket!!- szipogtam.
Majd írjál meg hívj fel .. és skype-olunk minden este!!- mondta Lili és Sziszi is helyeslően bólogatott.
Aztán Lili és Sziszi elővettek egy jó nagy ajándék dobozt és a kezembe nyomták.
-Ezt csak akkor nyithatod ki amikor már Londonban vagy!!- mondták kórusban miközben a könnyeiket törölgették.
- Naa én jövök!!- mondta Balázs és szó szerint félre lökte a 2 lányt hogy így utat nyerjen felém.
Na gyere!- tártam szét a karjaimat jelezve hogy ő is öleljen meg.
Annyira fogsz hiányozni!- súgta a fülembe Balázs és ettől még jobban sírni kezdtem..és Balázs szemeibe is könnycseppek csillantak meg.
-Te is nekem!!- szorítottam meg még jobban Balázst.
-Na én is hoztam neked valamit..-vett elő Balázs egy dobozkát a zsebéből és a kezembe nyomta.- Akkor már ezt is Londonba nyisd ki !
-Jóó rendben ..- törölgettem a könnyeimet miközben a kis dobozt vizsgáltam.
-Asszem most már én jövök..- jött felém Deni. Olyan aranyos volt.. istenem még ebben a helyzetben is.. komolyan ahányszor csak látom mindig beleesek.
-Be tudnánk menni házba?- kérdezte Deni lesütött szemekkel.
Bólintottam és megindultunk ketten a ház felé.
- Mond mér kell ennek megtörténnie?- fakadt ki Deni amikor beértünk az üres házba és csak ketten voltunk. -MIÉRT??!!- nézett rám könnyes szemekkel.-Nekem te vagy a minden.. nem hagyhatsz csak így el.. én ezt nem akarom..
- Én sem akarom így.. de hát nem tehetek mást..nincs más választásom.. ezt te is tudod..- zokogtam
-Igen tisztába vagyok vele..- szipogott Deni. - De akkor is engem nem hagyhatsz így el...
Indítsd el:
-Annyira sajnálom..- ugrottam a nyakába és e csókot nyomtam a szájár. - De te is tudod hogy most mit kell tennünk..
- Tudom.. - fogtam meg a kezemet Deni és könnyes szemekkel a szemembe nézet.- Szakítani..- mondta halkan. - De tudd hogy sose volt még olyan csodálatos barátnőm mint te.. és nem ígérem hogy most ha elmész akkor nem lesz nekem más.. és te is nyugodtan fiúzzál.. csak tudd hogy egyiket se fogom úgy szeretni majd mint téged.. és ha belegondolok hogy nem láthatlak többször..
- De látni fogsz .. nyáron szerintem jövök ide a nagyimékhoz párhétre .. mivel ők is itt laknak ebben a faluban...- vágtam közbe, de tudtam hogy ettől még semmi sem lesz olyan mint régen.. és csak folytak és folytak a könnyeim.- Nekem sem lesz még egy olyan pasim mint te..- tettem még hozzá. De hát .. el kell engednünk egymást.
Annyi mindent szerettem volna még mondani.. De csak ennyit bírtam kinyögni. Ordítani, sikítani akartam , hogy hátha így itt maradunk.. Elakartam szökni Denivel egy olyan helyre ahol csak mi ketten vagyunk és azt csinálhatjuk amit akarunk.. Ahol örökké vele lehetek. Elakartam mondani Deninek hogy én is mennyire szeretem és hogy nem akarok nélküle élni.. De én csak álltam és néztem. A könnycseppek már vízesésként folytak le az arcomon. Egyikünk se szólt semmit.
-Igen.. ez van.. de azért még barátok maradunk ugye ? Majd engem is felhívhatsz néha ha van kedved..-törte meg végül Deni a csendet.
- Persze!! - válaszoltam.
-Akkor én is oda adom az ajándékomat..- Vett elő Deni egy borítékot a zsebéből és a kezembe nyomta. - Akkor nyisd ki amikor már elhagytad Magyarországot.
-Jóó rendben.
-De még ez is az ajándékhoz tartozik.- Húzott magához Deni és egy szenvedélyes csókot adott a számra.- Egy búcsú csók.
Már hallottuk is kintről hogy valaki nyomja a kocsidudát és azt kiabálja "Alice gyere már !!".
Nem szóltunk semmit egymáshoz Denivel. Csak kiléptünk az ajtón. Anya és apa már benn ült a kocsiban és integettek felém hogy jöjjek már. Utoljára megöleltem az ott várakozó barátaimat. Végül beültem a kocsiba az ajándékaimat szorongatva. Letekertem az ablakot .
Szeretünk!!- ordította oda Sziszi, Lili, Balázs és Deni.
-Én is titeket!!- Mondtam és integettem kifelé a nyitott ablakon miközben a kocsi elindult.
- Sajnálom kicsim.. De hidd el Angliában is találsz majd barátokat.. - fordult felém anya a kocsiba és "próbált segíteni"..
- Ja az lehet.. de olyanokat mint ők .. olyanokat tuti nem!- mondtam és a fejemre raktam a fejhallgatómat jelezve hogy most ne szóljon hozzám senki. Anya vette is az adást.. nem szólt hozzám. Én meg benyomtam egy zenét a telefonomon...
