Egy új "Barát" .

Nem láttam semmit mert bevertem a fejemet és eléggé megszédültem amitől aztán csak foltokat láttam. Meg még Lexi ugatását hallottam..

- Mi az isten..- mondtam magyarul ami közben próbáltam magamhoz térni?
-What?!!- Hallottam egy mély hangot.
Még mindig csak feküdtem a földön és a szememet nyitogattam. Aztán láttam egy srácot aki fölém hajol és már zavaróan közel tolja hozzám a fejét.  
- Mi ? Mi történik ?- nézelődtem és kezdtem rendesen látni és már nem szédültem annyira.
-WHAT?? I'm sorry but I do not understand..- mondta a srác angolul, és rájöttem hogy nekem is angolul kéne beszélnem mivel nem érti másképp hogy mit mondok neki.
-Who are you?- kérdeztem.
(innentől magyarul írom)
- Úristen jól vagy?- kérdezte tőlem a srác aggódva. 
- Ja már jobban.. - feküdtem még mindig a földön és csak a szememet kapkodtam ide oda és Lexit figyeltem hogy mit csinál.
- Amúgy Brandon Litwin vagyok! Gyere had segítselek fel !- nyújtotta a kezét a fiú aztán egy laza mozdulattal felrántott a földről.
-Kösz..- mondtam miközben az egyensúlyomat próbáltam visszanyerni.
- Ez a legkevesebb!! Sajnálom tényleg hogy neked jöttem.. bocsi nem vettelek észre ..
 -Semmi baj.- ráztam a fejemet.
- De egyébként jól vagy? minden rendben? Nem sérültél meg?- vizsgált aggodalmasan Brandon és  megfogta a két kezével a vállamat.
- Hagyjál ! Nenyúlj hozzám!- löktem el a kezét és egy lépést hátráltam.
- Én csak segíteni akarok! -nézett rám ártatlanul a fiú.
- De jól vagyok! Csak kicsit szédülök..-mondtam és hirtelen belenyilallt a fájdalom a fejemb.- ÁÁÁ! sikítottam fel és a fájdalomtól letérdeltem.
- ÚRISTEN MI A BAJ??-  Szólalt meg Brandon rémülten.
Jóbban megtapogattam a fejemet és a koponyám hátsó részén egy hatalmas dudort éreztem. Aztán éreztem  hogy valami kifolyik az orromból..Ijedten oda nyúltam és letöröltem azt ami folyt az orromból. Aztán akkor rájöttem hogy ez vér! Brandon felé fordultam. Ahogy rám nézett még jobban elsápadt.
- ÚRISTEN!! Neked vérzik az orrod!!
- Jó nyugi ez csak vér.. elmúlik.. sokszor szokott vérezni az orrom..- próbáltam lenyugtatni Brandont. Aztán már elmúlt a fájdalom és újból felálltam.
- Tuti hogy jól vagy?- kérdezte Brandon.
- Csak adj egy zsepit!- mondtam miközben az orromat fogtam.
-Tessék!Adok többet.- húzott ki a zsebéből egy pár papír zsebkendőt Brandon.
- Köszi. -mondtam és közben az orromra szorítottam a zsepit.

- Te amugy ki vagy? Mióta laksz itt? Még sose láttalak erre felé..- szólalt meg megint Brandon.
-Alí.. vagyis Alice Higgins vagyok! És kb. fél napja lakok itt..- válaszoltam.
Akkor eszembe jutott Lexi.
- Jézusom hol van Lexi?- néztem körbe ijedten.
- Ki az a Lexi?- kérdezte Brandon.
- A kutyám!! Érted a kutyám!! Ha elveszett .. akkor annak te leszel az oka és ne akard meg tudni hogy mit csinálok veled ha nem kerül elő! Úgy hogy szépen segíts keresni!!- fenyegetem Brandont és az idegességtől kicsit kiabáltam.
- Jó nyugi van Mrs. Agresszívodsága ! Megkeressük na..- nyugtatgatott Brandon.

Vérző orral és egy sráccal akit most láttam életemben először indultam el Lexi keresésére. Mivel idegen volt nekem ez a hely nem nagyon tudtam merre menjünk. Lexiért is aggódtam.. mivel neki is új ez a hely és még kölyök kutya ezért nem tudom hogy mennyire tud ő itt tájékozódni..
 -Szeinted merre mehetett?- kérdezte Brandon
-Fogalmam sincs! Nekem még új ez a hely.. azt se tudom hogy mi hol van..- idegeskedtem.
- Jó jóó értem , felfogtam..
Végig sétáltunk az utcán aztán elkanyarodtunk balra és egy másik utcán sétáltunk. Aztán láttam egy park félét és a közepében egy jó nagy fa állt. Aztán észre vettem,hogy valami kis gombóc ott ugrál a fatövében, és ugat. -Csak nem Lexi?- kérdeztem magamba és elkezdtem felé futni.
- Héj most meg hová mész?- ordított  Brandon aztán  utánam futott.
Amikor már teljesen közel voltam a fához, akkor láttam hogy az a gombóc tényleg az én kis kutyám. Odasiettem hozzá és elkaptam a pórázát mielőtt megint elszökött volna.
- Lexikém!- mondtam és felkaptam az ölembe a kutyát.
- Fúú.. akkor ez a kutyád?-kérdeztem Brandon lihegve és épp ekkor érkezett ő is meg.
- Igen !- mondtam majd le raktam Lexit a földre és elindultam vele egy kinézett irányba.


/Lexi/


-Hé most hová mész?- sietett utánam Brandon.
- Nem tudom..de lehet hogy sétálgatok még itt egy kicsit a parkban. De az is lehet hogy haza megyek..
- De és engem itt hagysz?- állt elém Brandon és lebiggyesztett szájjal nézett rám.
- De hát nem is ismerlek , azt se tudom hogy ki vagy vagyis csak annyit tudok hogy Brandon a neved aztán ennyi..- mondtam és próbáltam kikerülni Brandont hogy tovább mehessek.
- Akkor ismerjük meg egymást! Na léccike!! - nézett rám kis kutya szemekkel és megfogtam a vállamat a kezeivel hogy ne tudjak tovább menni.
- Ahh.. jó .. persze mért is ne.. úgy sincsenek itt barátaim- adtam meg magamat.
- Szupi!- örvendezett Brandon.- Nos akkor leszek az új B.F.F-ed!!
- Hát persze az is akár..- mondtam unottan. - Na de megyek. Úgy döntöttem hogy haza megyek inkább..
-Elkísérlek!!-vágott közbe Brandon és én ellenkezni se tudtam.

Elindultunk haza felé. Útközben Brandon folyamatosan magamról kérdezett. Én meg többnyire unottan válaszoltam mivel elég rossz kedvem volt, és már minden bajom volt..meg néha én is kérdeztem tőle valamit azért. Végül oda értünk a mi házunkhoz.
- Te itt laksz ?- kérdezte Brandon csodálkozva a házunkra mutatva.
-Igen..Mért? Mi a bajod ezzel?
- Ja semmi bajom sincs.. de ez a ház nagyon szuperrül néz ki! Jó nagy meg minden! Biztos hogy jó lehet benne lakni.- mondta lelkesen Brandon.
- Jaa, aha , igen..- bólogattam. - Na de akkor szia!- mondtam és elindultam be a házunkba.
- Be se hívsz?- kérdezte úgy Brandon mint ha ez alap dolog lenne.
- NEM! -mondtam egy mosollyal.
Fenébe! Legalább akkor a telefonszámodat add meg!
- Ja aha persze .. ja bocs NEEM!- mondtam egy művigyorral az arcomon.
-Naa lécci ...- könyörgött Brandon.
- Nem! Na szia ! - mondtam és oda sétáltam a bejárati ajtóhoz majd megfordultam és integettem Brandonnak. Aztán lenyomtam a kilincset és Lexivel együtt beléptem a házba.
 -MEGJÖTTEM!!- ordítottam el magamat.
- Hali szaros!- Ordított vissza Matti a nappaliból.
Oda mentem hozzá.
 - Anyáék?- kérdeztem és lehuppantam az egyik fotelba.
- Elmentek a munkahelyükre. Apát felhívta valaki és el kellett menniük. Valami sürgős ügyről volt szó.. de anya csinált kaját , ott van a konyhában.- mondta Matti.
- Jaa értem ..- mondtam és igazából nem is lepődtem meg azon amit Matti mondott. Hiszen mindig ez van.. Apa egyébként egy hatalmas üzleti cég vezetője. Anya pedig a titkárnője lett... -Na mindegy - gondoltam magamban és feláltam majd a konyhába mentem és ettem valamit amit éppen találtam. Aztán felmentem a szobámba Lexivel. Elővettem a laptopomat. Felléptem Skype-ra. Nem volt fenn se Balázs se Sziszi se Lili. Így hát fogtam magamat és benyomtam a TV-met. Ment is éppen egy jó film a Tv-ben, aztán azt néztem. Eszembe jutott Brandon az a srác akivel ma találkoztam.. Kicsit gondolkodtam rajta. Aztán reklám volt a Tv-ben és gyorsan elmentem fürdeni. Utána megint belefeküdtem az ágyamba és néztem azt a filmet. Rá néztem az órára. Még csak 8 óra volt.
Végig néztem a filmet. Miután vége lett átnyomtam valamilyen másik adóra a Tv-t. Ott is valamilyen film ment. Elkezdtem nézni aztán egyszer csak elkezdtek lecsukódni a szemeim...


Sziasztok!!:) Elkészült az új rész! Bocsi hogy késtem és hogy rövid de nem nagyon értem rá.. Na mindegy remélem azért tetszik! Örülnék hogy ha feliratkoznátok többen is és kapnék pár komit.. Mivel csak úgy tudom eldönteni hogy mennyire van értelme folytatni a blogot ...

Engedd el őt..!

~Kinyitottam a dobozt és amikor a tartalmát megláttam már is könnyes lett a szemem...~

Tele volt minden kacattal. De nem akármilyen kacattal.. Ezek a kis dolgok számomra emlékek voltak. Egy nyakláncot vettem ki először a dobozból. Emlékszem.. ezt a nyakláncot még oviban csináltuk Lilivel és Sziszivel. Mindenféle gyöngyöt megfogtunk és felfűztük egy cérnára. Aztán amikor elkészült azt mondtuk rá hogy ez lesz a barátságunk jelképe.. A három muskétás .. asszem annak hívtuk akkor magunkat. Utána egy lapos, sáros labdát vettem ki a dobozból. Erre is emlékszem. Amikor 13 évesek voltunk és elmentünk osztálykirándulásra egy kalandparkba. Akkor én ezt a labdát vittem el "játszani" és hát mindenkinek az a labda kellett.. kergettük egymást miatta. Emlékszem én akkor is egy olyan estem hogy elszakadt a gatyám és mindenem csupa sár lett. És akkor szerettem bele Denibe is.. na de most inkább tovább haladtam és előszedtem egy plüssmacit .és még pár dolgot amihez mind, mind egy emlék kötődött. Végül egy nagy könyvet találtam benne. Belelapoztam. Láttam hogy tele van fényképekkel amiken én és a barátaim voltak rajta. A régi osztályom, buli fotók, közös strandolások.. mind olyan kép amik életem legszebb pillanatait örökítették meg. Megint elkezdtem sírni.. be is csuktam a fényképalbumot.
Aztán oda mentem megint az íróasztalomhoz és  a kis dobozkát amit Balázstól és a borítékot amit meg Denitől kaptam a kezembe vettem és újra helyet foglaltam az ágyamon. A kis dobozt kezdtem először kibontani. Egy karkötő volt benne. A karkötőn egy szív lógott és az volt bele vésve hogy: BFF . Nagyon tetszett egyből fel is raktam a csuklómra.  Deni ajándéka következett. Megfogtam a borítékot és óvatosan elkezdtem felbontani. Aztán kiborítottam a tartalmát az ágyamra. Egy nyakláncot pillantottam meg. Ami olyan félszíves és bele volt vésve hogy: Love és egy fél szív. Gondolom a másik fele akkor Deninél van. Ez is nagyon tetszett és könnyes szemekkel a nyakamba raktam. Aztán észrevettem hogy a borítékban még egy papír is van. Kivettem ez a papírt a borítékból és láttam hogy írás van rajta. Egyből olvasni kezdtem:

Csibóm! ♥ Amikor ezt olvasod valószínűleg mi  már nem leszünk együtt.. Ekkor te már egy új élet kezdetében fogsz lenni.. és én csak egy emlék leszek már számodra. Az a sok együtt töltött pillanatunk amiket együtt éltünk át.. Az a sok együtt nevetés. Az 1. csókunk .. ami nagyon bénára sikerült de számomra akkor is az volt a legjobb csókunk.. és amikor csibónak neveztelek el..emlékszem mennyit nevettél ezen... és arra emlékszel hogy mennyit értetlenkedtél? Hogy volt hogy 1 órás magyarázás után se értetted hogy miről van szó.. és igen ilyenkor nem értettem hogy tanulásban hogy lehetsz olyan okos hogy mindenből kitűnő vagy. De nem bántam! Emlékszel ,mindig azt mondtam, hogy az  én Sötétkém vagy !!  És arra emlékszel amikor együtt néztünk egy horror filmet? Aztán te nem mertél utána még WC-re se elmmenni egyedül.. mindenhova kísérgettelek.. Aztán poénból még én is megijesztettelek amiért reflexből adtál egy pofont.. és még jó párszor kikaptam tőled.. Emlékszem még akkor is milyen aranyos voltál amikor ideges voltál.. és amikor olyan cukin mondtad nekem mindig hogy: Szeretlek! Ez még mindig a fülemben cseng.. Nos igen sorolhatnám még hogy mi együtt miket alkotunk.. De nem ez a lényeg!  Szóval amiket most én itt felsoroltam..ezek már mind csak emlékek . Számodra is és számomra is. Tudd hogy sose fogok más lányt úgy szeretni mint ahogy téged!! Olyan lányt nem fogok többet találni mint te.. és áldom az eget és a sorsot hogy tekinteted egykor rám mosolygott ! Szóval sok szerencsét Londonban !! Légy jó!! Találd meg ott is a Boldogságot!!

                                                                                                                 A te Denid !!



Újból elkezdtem sírni. Csak folytak a könnyeim ... Eszembe jutott minden amiről Deni írt.. és ettől még jobban hiányzott. -DENI!! Szeretlek!!- suttogtam halkan és eldőltem az ágyamon miközben Deni levelét szorongattam. Dühöt éreztem és fájdalmat egyszerre. Denivel akartam lenni. Azt akartam hogy itt feküdjön mellettem és öleljen át szorosan. Hívjon Csibónak! Mondja hogy szeret és hogy sose enged el .. Egy pillanatig behunytam a szememet és arra vártam hogy ha kinyitom a szememet akkor minden úgy lesz mint ahogy most elképzeltem. Aztán kinyitottam a szememet. Nem történt semmi. Még mindig egyedül voltam.
Egyszer csak kopogást hallottam az ajtómon.
-Bejöhetek?- hallottam anya hangját.
- Felőlem- mondtam unottan.
- Szia kicsim. -jött be anya és ahogy rám pillantott láttam rajta hogy kicsit meghőkölt- Jézus Alice.. mi a baj?
- Jaa hát csak az ami eddig volt. Hiányzanak a barátaim.. a pasim.. a régi életem..- válaszoltam miközben a plafont bámultam.
- Jaaj kislányom annyira sajnálom !- mondta anya és leült mellém az ágyra.-Ez mi?- vette ki a kezemből Deni levelét.
- Csak egy levél..-mondtam és nem érdekelt hogy anya is elolvassa.
- Ez nagyon édes!- mondta anya a levélre amikor elolvasta és ő is kicsit meghatódott. Aztán szerintem rá jött hogy nekem mi a bajom és egyből megfogott és az ölébe vett. Rám jött megint a sírás.
- Jajj kislányom..- mondta anya - Tudom hogy szereted Denit.. nekem se volt vele semmi bajom rendes gyerek volt.. De el kell őt engedned! Tudom hogy rossz ez most neked és biztos arra gondolsz hogy én aztán tudom hogy te most mit érzel.. De hidd el nekem is volt olyan szerelmem akit elkellet engednem.. nem lehetünk mindig azzal akit szeretünk. Én is túlléptem rajta.. És jött nekem apád.. lehet hogy nálad is a sorsod akarta így hogy most ez történjen.. Lehet hogy valaki jobb vár rád.. Csak engedd el Denit!! Tudom hogy ez nem megy egy hamar.. de nem szeretném hogy ez miatt itt ülj a szobádba egész nap és egy depressziós zombi legyen belőled.. Ez nem is tesz jót az egészségednek..
- De anya! Nem tudom őt elfelejteni.. folyton őt látom a fejemben..- vágtam közbe
- Tudom.. de nem is fogod így elfelejteni ha csak itt ülsz és vársz a csodára! Találj valami elfoglaltságot ami elvonja a figyelmedet! Tudod mit.. Most azonnal kelljél fel és menj el sétálni vagy futni.. - parancsolt rám anya és elengedett hogy feltudjon állni. -MOST!! - nézett rám anya szúrós szemekkel.
Jól van na!!- válaszoltam és mivel nem volt kedvem vitatkozni anyával ezért beleegyeztem abba amit mondott és feltápászkodtam az ágyamból.
-Ez a beszéd!Ja és az angolt is elkezdheted gyakorolni..-mondta anya
-Anya.. Emelt szintű angolra jártam.. már kb. azóta tanulom az angol nyelvet amióta élek.. szerinted nekem nem megy az angol??- háborogtam
-Jól van na! Na inkább induljál !- tolt kifelé anya a szobából
-De egyedül?-  kérdeztem.
-Vidd magaddal a kutyádat! Arra is rá fér a mozgás..- mondta anya.
-Úristen tényleg!! Lexi! A kutyám !! Hol van? Mi van vele? Lexi gyere ide!!- kezdtem el idegeskedni.
-Nyugi a bátyád elrendezte. De nézd csak itt is van! -mutatott anya az érkező kiskutyára.
-Istenem hát itt vagy!- kaptam fel Lexit és anya egy pórázt nyomott a kezembe.
-Na induljatok már!!- szólt rám megint anya.
-És te mit fogsz csinálsz?-kérdeztem anyától.
-Dolgozom.. sok papírmunkát is meg kell csinálnunk apáddal a házzal kapcsolatban... és..
-Jóó persze értem én.. Munka, munka...- vágtam közbe anya mondani valójába mivel tudtam hogy a szokásos dumát fogja mondani.
-Naa akkor szia kislányom! Majd gyere! Keress barátokat!!- és egy puszit nyomott az arcomra majd ki ki lökött a házból.
-Sziasztok!-mondtam amikor már rám vágta az ajtót.

Nem is az én anyám lenne.. Na mindegy. Általában megfogadom a szüleim tanácsát.. tehát most is így tettem és megpróbáltam nem Denire gondolni..és elindultam ki az utcára Lexivel. Elég jó az idő.Bár Magyarországon sokkal melegebb volt. De hát ez Anglia. Mindenesetre nem fáztam pedig csak egy koptatott farmersort és egy kivágott fodros ujjú rózsaszín póló volt rajtam. Meg a fekete converse cipőm a lábamon. Szépen elindultam arra amerre jónak láttam. Lehet hogy mielőtt elindulok valami útbaigazítást kérhettem volna anyától mivel ahogy ismerem magamat tuti eltévedek.. na mindegy majd lesz valahogy..
Szerencsére nem volt valami nagy forgalom.. mivel eléggé London szélén lakunk. Meg itt ahogy elnézem többnyire csak családi házak vannak. Ennek örülök is.
Szóval elkezdtem sétálni Lexivel az utcán. Elő vettem a telefonomat hogy megtudjam mennyi az idő.Eszembe jutott hogy át kell állítani az órát itt. Tehát így volt most fél 4. Egyébként nagyon sokat aludhattam.. Zsebre vágtam a telefonomat . Körbe-körbe forgattam a fejemet miközben sétáltam. Azt figyeltem hogy itt mennyire más minden.. meg felmértem a terepet. Közben Lexi meg össze-vissza rángatta a karomat a pórázzal. Nem akartam belemélyülni a gondolataimba mert tuttam hogy nem lesz annak jó vége.. Ezért figyelem elterelés ként azt csináltam hogy néztem a házakat és magamba eldöntöttem hogy laknék-e benne vagy nem, szép az a ház vagy nem.. szóval ez ilyen "játék" amit még én találtam ki.
Aztán láttam egy nagyon érdekes házat. Utána is kaptam a fejemet ami közben sétáltam és így ebben a helyzetbe nem láttam semmit abból hogy mi van előttem, mivel a házra koncentrálta. Aztán meg is történt a baj..Hirtelen csak azt éreztem hogy valami nagyon erősen nekem jön, aztán nem tudtam ettől a lökettől megtartani az egyensúlyomat és egyenesen a kemény betonon landoltam. Aztán éreztem hogy valami nagy és nehéz rám esik. Nem láttam semmit mert bevertem a fejemet és eléggé megszédültem amitől aztán csak foltokat láttam. Meg még Lexi ugatását hallottam..




Sziasztok!!!:) Elkészült a 3. fejezet is!:)) Remélem tetszik!!A suli miatt nem nagyon tudok minden nap részt hozni ezért úgy lesz hogy 2 naponta hozom az új fejezeteket! Tehát csütörtökön új rész!:) És nagyon örülnék annak ha komiznátok és feliratkoznátok!!:) Mivel csak így látom hogy mennyi értelme van folytatni a blogot...

Az új ház.

Kb. 3 óra alatt értünk a reptérre.  Egész végig csendben voltam , zenét hallgattam és azon voltam hogy ne sírjak. Aztán elindultunk, hogy felszálljunk a repülőre. 1. osztályra volt jegyünk. Mind a hárman elfoglaltuk a helyeinket. Én még mindig az ajándékaimat szorongattam.
-Szia kislány! Megkérhetlek rá hogy ezt a táskát felrakott  ide a csomagtartóba?- lépett egyszer csak oda egy szőke hajú stewardess hozzám és arra az ajándékra mutogatott amit Lilitől és Sziszitől kaptam.
-Jaa persze..- mondtam unottan és felálltam majd beraktam a fejem fölé egy olyan csomagtartó bigyóba vagy mi a nevébe..
Aztán helyet foglaltam ismét. Megint benyomtam egy zenét a telefonom és azt hallgattam.. Megint Denire gondoltam..végleg itt hagyom őt. Könnyes lett a szemem. "Miért? Miért pont velem történik meg ez? Valaki mondja hogy ez csak egy rossz álom.. amiből mindjárt felébredek.."- mondtam magamba ezeket. Felraktam a napszemüvegemet, hogy ne lássák hogy sírok.  Aztán álmosság jött rám és csak azt éreztem hogy csukódnak le a szemeim..


Nem tudom meddig aludtam és hogy meddig tartott az út. Mivel amikor felébredtem már egy gyönyörű tágas szobában ébredtem. Felültem és észrevettem hogy egy nagyon szép ágyon fekszem. -Hol vagyok? - tettem fel hangosan egy kérdést amire persze válasz nem kaptam mivel csak egyedül voltam a szobában..

( A szoba egy része )

 Ahogy jobban körül néztem feltűnt hogy pár dolog itt nagyon ismerős.. Megpillantottam egy gitárt ami pont úgy nézett ki mint az enyém és egy laptopot is láttam az íróasztalon. Az is nagyon hasonlított az enyémre.. Egyszer csak kinyílt az ajtó és nem állt senki mögötte. Várjunk csak!! Ismerős ez a "trükk" .. ezt Matti szokta csinálni velem mindig így ijesztgetett.
(Ja el is felejtettem mondani hogy Matti már előbb idejött Angliába, mivel elég sikeres modell lett itt Londonban.. meg ő már teljesen beilleszkedett ide. Ő is majd nem sokára megkezdi a főiskolát..)
-Buuuu!!- ugrott elő Matti. És igen igazam lett hogy ő az.
- Tudod elég gáz hogy még mindig azt hiszed hogy ezzel megijeszthetsz .. komolyan gondolkodhatnál már, végül is 21 éves vagy tudtommal.- Mondtam gúnyosan a szobába érkező Matti-nek.
- Juuj hát felébredt az én kis húgocskám!! Akit annyira de annyira imádok!!- Huppant le mellém az ágyra Matti és figyelmen kívül hagyva a beszólásomat  elkezdte bökdösni az oldalamat.
- MATTI !! NEE MÁR!!- ugrottam egy nagyot az ágyon
- Naa naa ki az a kislány akit meg kell csikizni??- Rántott magához Matti és az oldalamat kezdte el piszkálni amitől én elkezdtem vergődni.
- MATTI!!! Hagyd abba lécci!!-könyörögtem neki nevetve. De sehogy se akarta abba hagyni. Így hát kénytelen voltam őt hasba vágni hogy kiszabaduljak. Mire Matti elengedett és a hasát fogta.
- Huu haa!! Milyen kemény valaki!- mondta Matti és megint odajött hozzám és megfogott majd az ágyra dobott jó erősen. Eszembe jutott hogy kb. 5 éve is ilyen bunyókat rendeztünk le Mattivel...És igen mi még mindig itt tartunk.
- Naa bátyó! Hát így kell fogadni a régen látott hugicádat? - néztem rá szemrehányóan.
- Jól van naa!! Tudod hogy szeretlek és hogy én így fejezem ki a szeretetemet..- jött felém Matti és megölelt és én is őt. Már készültem rá hogy most tuti csinálni fog velem valamit. De nem történt semmi.. ez fura.
- Jaa igen én is téged!- mondtam végül.
Aztán elengedett Matti és mondta hogy menjünk le anyáékhoz. Letrappoltunk a lépcsőn. Én csak Matti után mentem mivel elég idegen volt nekem ez a hely. De valószínűleg ez az új házunk. Nos igaza volt apának. Tényleg sokkal nagyobb és szebb ez a ház.. De hát ettől még semmi sem lesz olyan mint régen. A ház már be volt rendezve. A bútorok nagy része ugyan az volt ahogy elnéztem de volt ami új lehetett. Végül egy konyhának látszó helyiségben álltunk meg. Ott tevékenykedett valamit anya és apa.
- Szia kicsim jót aludtál?- jött oda hozzám anya amikor észrevett.
-Igen .. köszönöm .- vizsgáltam közben a konyhát amikor válaszoltam.
Na hogy tetszik az új szobád?- jött oda apa is.
- Szép... bár nem minden ugyan az.. mi lett a régi ágyammal és a szekrényeimmel?- néztem kérdőn a szüleimre.
- Ja hát egy részét ott hagytuk Magyarországon és eladtuk és újakat vettünk.. Így egyszerűbb volt.. De a többi bútorral is ez a helyzet.- válaszolt apa.
-Ja értem.Van valamilyen kaja?- jutott eszembe hogy mennyire éhes is vagyok.
- Ja persze itt egy szendvics! Ezt neked csináltam.-nyomott anya egy tányért  kezembe amin egy guszta szendvics volt.- Aztán ha megetted felfedezheted az új házunkat!!
- Ja jaa persze..- mondtam és egy olyan nagyot haraptam a szenyámba amilyet csak tudtam.
Hirtelen eszembe jutottak az ajándékaim.
- ANYAA!!- ordítottam el magamat.
-Úristen mi a baj kicsim ??- jött oda anya hozzám ijedten.
- Hol vannak az ajándékaim??- néztem rá kétségbeesetten.
- Ja csak azokról van szó.. istenem lányom a szívbajt hozod rám azt hittem már valami komolyabb baj van..- mondta anya és szúrós szemekkel nézett rám.
- Jó nekem ez komoly.. naa hol vannak??
- Szerintem felvittem a szobádba és az íróasztalodra raktam. - amikor ezt mondta anya én már rohantam is a szobám felé. Elég nehezen tájékozódtam el.. De végül megtaláltam a szobámat és berontottam majd izomból bevágtam az ajtót. Az íróasztalomhoz siettem és kerestem az ajándékokat. Idegesen kerestem. De nem láttam sehol így megint kifutottam a szobámból. Aztán elindultam valamerre és össze-vissza futkostam a házban mint pók a falon mire megtaláltam a lépcsőt. Aztán azon is szinte repültem le annyira siettem. Aztán amikor az utolsó lépcsőfokra léptem akkor nagy szerencsémre elcsúsztam és egy jó nagyot posszantam a parkettán, és sikeresen bevertem a térdeimet meg egy kicsit megfejeltem a földet. -ÁÁÚÚ!- tápászkodtam fel miközben a fejemet fogtam. Nagy nehezen felálltam. Aztán oda sántikáltam anyához akit szerencsére könnyen megtaláltam.
-Anya..nincs.. nincs.. ott.-lihegtem anyának
- De ott van én mondom !! Csak ki kéne nyitnod a szemedet.. Amúgy meg mért fújtatsz itt mint egy ló? -nézett végig anya rajtam.
-Ja semmi nem érdekes ..- mondtam majd megint felfutottam az emeletre és most már odatalálta a szobámba. Aztán az íróasztalomat néztem megint. -JÉ és tényleg ott vannak az ajándékok- mondtam hangosan és közben arra gondoltam hogy milyen hülye vagyok.. és vak.
Az ajándékokkal az ágyamba ültem. Először Lili és Sziszi ajándékét vettem a kezembe. Kinyitottam a dobozt és amikor a tartalmát megláttam már is könnyes lett a szemem...


És itt is van a 2. fejezet!! Nagyon szépen köszönöm a féliratkozókat és a kommentet !! Remélem ez a rész is jó lett, és tetszik nektek!!